Az Egyesület a nevét a kiváló költő-író Illyés Gyula hasonlatából vette.
Amikor ugyanis megkérdezték tőle, hogy egy szétszaggatott, részekre darabolt országnak lehet-e közös kultúrája, azt mondta:

"Bár Magyarországot Trianonban ötfelé szabdalták, a magyar kultúra egy és oszthatatlan.

Tud olyan harmonikusan, szépen együtt szólni, mint egy ötágú síp, amelynek szárai különbözőek,

a hangszer mégis egy."

Az egyesület ebben a szellemben működik, minden elszakított rész magyar kultúrájával, hagyományaival, mindennapi problémáival foglalkozik, immár 22 éve.

 A Szegedet érintő, jelenleg legnagyobb lélegzetű  "Szellemi védőhálót sző a szögedi nemzet" címet viselő rendezvénysorozatunk

2011-ben indult útjára.

 A „SZÖGEDI NEMZET”

összetartozásáról

Miként a régmúlt királyai hatalmuk jeléül aranypénzeikre arcképüket verették, ettől remélve halhatatlanágukat, tette Isten (népünk ősi hite szerint) az „Isteni valutára”: az életet jelentő búzára halhatatlan fia képét.
Innen ered, hogy az „Isten pénzének”, az „életnek” a búzának a termesztése szent dolog; s ennek munkása, termesztője, vagyis a földművelő ember a földön Isten után az első. S tudta Isten, hogy a saját képére teremtett emberarc a teremtője arcát is mutatja. (És valóban több száz búzamagot nagyító alatt tanulmányozva kiderült, hogy a mag „köldöke” – ott, ahol a szárhoz ízesül – emberi arcot idéz: - egy széles pofacsontú, többnyire bajszos–szakállas paraszti arcot, nagy kucsmával a fején.)
S e hiedelem után széles körben kutatva bebizonyosodott, hogy népünkön kívül sehol sincsenek nyomai ennek a hagyománynak, amelynek központja és őrzője Szeged és a szegedi nemzet.
Ezért választottuk a „Búza-apót”, Mihály Árpád szobrászművész eme nagyszerű, ihletett alkotását, a szegedi és az innen kirajzott polgárság utódai összetartozását kifejező jelképnek.